Térj be Isten szent Jelenlétébe!

Üdvözöllek Testvérem,

Megosztottam veled legutóbb Istenünk néhány csodálatos nevét. Minden egyes neve felvázolja személyiségének egy arculatát. Ma azonban arra hívlak, hogy Istenünk egy nagyon is jellegzetes jellemvonásán elmélkedj: A szentségen.

Isten szentnek nyilatkoztatja ki magát a Szentírásban. Ésaiás próféta megvallja, látomásban tüzes angyalokat látott, akik így kiáltottak egymásnak:

„Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! És megrendültek az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.” (Ésaiás 6,3-4)

Majd ráébred a próféta, mennyire „méltatlan” is arra, hogy az ennyire szent Istenhez szóljon:

„Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén volt, amelyet fogóval vett az oltárról. És illette számat azzal, és mondta: Íme, ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.” (Ésaiás 6,5-7)

Ez a tökéletesen szent Isten téged is megérintett Testvérem, és elvette bűneidet Jézus vére által. Isten arra hív ma téged, hogy térj be szent jelenlétébe! Szabad bejárásod van jelenlétébe, kegyelme trónjához. Ne foszd meg tőle ma magad! A szentséges Isten kitárta előtted szerető karjait.

Tartsd emlékezetedben, hogy Isten szent, és általa te is szent vagy!

Örömteli napot kívánok neked Isten szent jelenlétében!

Köszönöm, hogy vagy!