Testvérem, parfümöd értékes!

Üdvözöllek Testvérem,

„Nincs mit adnom Jézusnak, ami tetszhetne neki… Az életem romba dőlt, teljesen kusza. Nem vagyok tehetséges, s pénzem sincs.” Magadra ismersz-e ezekben a szavakban? Ismersz-e valakit, aki elmondhatná ezt magáról?

Hiszem, hogy az ellenség hazudik. A Szentlélek azt mondja róla, hogy a hazugság atyja. (Lásd János 8, 44) Ez annyit jelent, hogy nincs benne semmi igazság. Az ellenség megpróbál hazugságokat beszélni be neked, hogy elszakítson Jézustól, kegyelmétől és szeretetétől. Különösen is melyik hazugságra utalok? Arra, amelyik ezt mondja: „Nincs mit adnom Jézusnak.”

Szeretnék beszélni neked egy asszonyról, aki sajátos módon szerette Jézust. A Szentírásban olvassuk: „És íme, a városban egy asszony, aki bűnös volt, mikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában leült enni, hozott egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdte öntözni az ő lábait, és fejének hajával törölte meg, és csókolgatta az ő lábait, és megkente drága kenettel.” (Lukács 7,37-38)

Még a nevét sem ismerjük ennek az asszonynak. Csak azt tudjuk róla, hogy „bűnös” volt. Mégis odavitte, amije volt: Parfümjét és könnyeit.

A 47-ik versben a következőt mondja Jézus erről az asszonyról: „Neki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett.” Odaadhatod, amit belül élsz. Szó szerint kiöntheted a lelkedet és az életedet Jézus lábainál. Odaadhatod szeretetedet Jézusnak. Átadhatod Jézusnak a szívedet. Jézusnak adhatod a könnyeidet.

Ne mondd többé: „Nincs mit adnom Jézusnak.” Testvérem, ha szereted Jézust, add neki szeretetedet! Szeresd… Sajátos módon, saját „parfümöddel”. Saját szavaiddal. Ha nincsenek már szavaid, könnyeiddel. Ha nincsenek már könnyeid, sóhajaiddal! Szeresd Jézust!

Köszönöm, hogy vagy!