Hogy reagálsz az ígéretre, Testvérem?

Üdvözöllek Testvérem,

Folytatván Isten ígéreteiről szóló sorozatunkat fel szeretném ma tenni neked a következő kérdést:

Hogy reagálsz az ígéretre? Hogy fogadod Isten ígéretét, amit Isten Igéjében olvasol vagy amit füled hallatára személyesen hozzád intéznek?

Örülsz-e vagy félsz? Hiszed-e vagy kételkedsz?

Úgy gondolom, az ígéretektől függően különféle módon reagálhatunk. Isten pedig tökéletesen ismer minket! Egyes ígéretek zavarba ejthetnek, vagy még kétséget is válthatnak ki belőlünk, annyira bonyolultnak vagy megoldhatatlannak tűnik helyzetünk.

Sára nem remélt többé gyermeket. Egy nap azt az ígéretet tette neki Isten, hogy utódokat ad neki, aztán a napok csak teltek… Majd a hónapok… Majd az évek… És elsöpörték Sára örömteli várakozását és hitét. Egy nap aztán Isten újra megjelent Ábrahámnak így szólván hozzá: „Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád és íme, akkor a te feleségednek Sárának fia lesz.” (1 Mózes 18,10)

Sára valószínűleg teljesen kétségbe volt esve, mert az áll a történetben, hogy „nevetett azért Sára magában, mondván: Vénségemre lenne-e gyönyörűségem? Meg az én uram is öreg!” (1 Mózes 18,12)

Testvérem, az ígéret mégis valóra vált! Egy évre rá megszületett Izsák! Egyébként tudtad-e, hogy Izsák annyit jelent, hogy „nevetés” vagy „nevetett”, mert Ábrahám is nevetett, nemcsak Sára. (Lásd 1 Mózes 17,17)

Látod, semmi sem tartja vissza Istent, hogy megtegye ígéretét, még kétségeid és kétségbeeséseid sem. Az ígéret beteljesedése nem tőled függ, hanem Jézustól, aki mindent megtett, hogy beteljesedhessen.

Köszönöm, hogy vagy!