A fájdalomtól a vigaszig…

Üdvözöllek Testvérem,

Mindannyiunknak kijut időnként a megpróbáltatásból, senki sem mentes tőle; ez az élet. Azt fogjuk meglátni e hét folyamán, hogy a megpróbáltatás ezen időszakainak mégis megvan a maguk szerepe életünkben. Lehet, hogy ebben a pillanatban kételkedsz felőle, arra szeretnélek hát biztatni, hogy hittel hidd!

A Szentírás megtanítja nekünk, hogy a megpróbáltatásokon keresztül formálódunk át.

A következőt olvashatjuk Péter apostol első levelében: „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká.” (1 Péter 5,10)

A súnemita története (azé a Súnem városából származó asszonyé, akiről a Szentírás beszél) tökéletesen megjeleníti, amit Isten meg tud tenni azok életében, akik bíznak benne. Ez az asszony mert hinni a hihetetlenben, azaz hogy gyermeke legyen, még ha meddő is volt. Később azt olvassuk, hogy fia született, aki beteg lett és meghalt (Lásd a történetét: 2 Királyok 4) Halott gyermekét Elizeus próféta szobájába tette be (lásd 2 Királyok 4,21).

Amikor mélységesen szenvedünk, két lehetőség áll előttünk:

• A szenvedés rabjai maradunk
• vagy megnyitjuk szívünket Istennek.

Csak Isten jelenléte támaszthatja fel azt, ami halott. Hitet, bátorságot és kitartást igényel; ez mégis az egyetlen megoldás. Amikor nehéz helyzetbe kerülsz, arra hívlak, keresd te is Isten jelenlétét!

Amikor úgy tűnik, mindennek vége és minden odaveszett, szobád rejtekébe menekülhetsz, ahol Isten lát és hall téged. (Lásd Máté 6,6) Várd a Szentlelket, aki ott van, hogy megvigasztaljon, elkísérjen és megerősítsen.

Testvérem, tényleges változást hoznak életedbe e pillanatok, amiket annak szentelsz, hogy a vihar és a fájdalom legközepén Isten jelenlétében időzz. Jelenlétében, kegyelme trónja előtt jutsz el a fájdalomtól a vigaszig. Csak Isten Lelke tudja ezt véghezvinni benned.

Most arra hívlak, imádkozz velem: „Uram, tudod, milyen megpróbáltatáson megyek keresztül, és azt is, miként fogsz abból megszabadítani. Elhatározom hát, hogy reád bízom fájdalmamat. Megköszönöm, hogy megerősítesz és rendíthetetlenné teszel Jézus nevében. Ámen.”

Arra buzdítalak, térj vissza Isten jelenlétébe annyiszor, ahányszor csak szükséged van rá, s maradj meg jelenlétében! Az Úr vigasszá akarja változtatni fájdalmadat.

Köszönöm, hogy vagy!