Sorban állva várakozol?

Üdvözöllek Testvérem,

Ezen a héten azt fogjuk megnézni együtt, hogyan éljük meg az isteni felgyorsulást. Amikor Isten felgyorsítja a dolgok menetét életünkben az azért van, hogy messzebb vigyen minket és tervének részeseivé tegyen. Meglátjuk majd e néhány nap alatt, milyen magatartás segíti elő a felgyorsulást. Remélem, Isten megáld téged ma és az elkövetkező napok során.

Ültél-e már fel hullámvasútra a vidámparkban? Néha a keresztény életre is hasonlíthat ez: A felfelé menetel, majd a begyorsulás…!

Először sorban állva kell várakozni egy ideig. Csakúgy, mint Mózes, akinek negyven éven át kellett juhokat őriznie a sivatagban, mielőtt visszatért Egyiptomba hivatását megvalósítani, mi sem tudjuk, mennyi ideig tarthat a várakozás. Isten lépésről lépésre készít fel bennünket, hogy betérjünk abba a szenvedélyes életbe, amit számunkra elkészített.

Majd a felmenetel ideje következhet. Minden ellenünk szegül és lefelé próbál húzni. Isten azonban felfelé húz, hivatásunk felé. Megígérte nekünk: „Elég neked  az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (Lásd 2 Korinthus 12,9)

Utána a tetőpontra érkezünk… Éppen azelőtt, hogy Isten lökést ad nekünk, a legmagasabb ponton vagyunk, őmellette.

Elérkezik végül az isteni felgyorsítás! Akkor Isten mintegy „kienged” minket a világba, hogy megvalósítsuk ott küldetésünket: Előre menjünk, és áldássá váljunk mások számára.

Ahhoz, hogy megéljük a felgyorsulást, először is türelmesnek kell lennünk és Istenbe kapaszkodnunk, amíg küldetést nem ad nekünk.

Miért is ne mondanánk ma ezt a rövid imát életedért?: „Uram, bízom benned, akárhol is tartsak az úton. Kegyelmed kísér és felvértez a hivatásra, amit nekem szántál. Továbbra is előre tudok menni a lelkesítő életben, amit számomra tartogatsz. Jézus Nevében. Ámen.”

Szép napot kívánok neked Isten jelenlétében!

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!