Fogadd a szív békéjét!

Üdvözöllek Testvérem,

Folytatjuk ma Jeremiás 29,11 tanulmányozását, különösképpen pedig a békéről lesz szó.

A Szentírás mondja: „Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.” (Lásd Jeremiás 29,11)

Van egy történetem számodra: Hol volt, hol nem volt egy király, aki jutalmat ígért annak a festőművésznek, aki a legszebb képet fogja festeni a békéről. Sok művész próbálkozott. A király megnézte az összes képet, de csak kettő tetszett neki igazán.

Az első egy csendes tavat ábrázolt. A tó egészen sima tükrét magas hegyek összhangban vették körül. Az ég tiszta kék volt, a felhők meg mint megannyi fehér vattapamacs. Mindazok, akik látták, azt gondolták, hogy ez a kép a béke tökéletes megjelenítése.

A másik képen is voltak hegyek, de meredekek és kövesek. Felettük pedig a borús, esős eget villámok járták át. A hegy mellett habos vízesés. Egyáltalán nem békés tájkép volt. Amikor azonban a király közelebbről megnézte, a vízesés mögött egy egész kicsi bokrot látott egy hasadékban. A bokorban egy anyamadár fészket rakott. A tajtékok örvénylése közepette az anyamadár fészkében pihent… Az abszolút béke.

A király a második képet választotta. Tudod-e miért?

Megrázta a királyt az a gondolat, hogy az első kép csak ideális körülményeket ábrázolt, s az élet voltaképpen egész más. A második kép kaotikusabbnak tűnt, de az igazi béke úgyis benső, s ezt értette meg kiválóan a második festő.

Isten ugyanezt vágyja számodra, Testvérem. Inkább a szívedet akarja megváltoztatni, mintsem a körülményeket (még ha a körülményeket is megváltoztatja).

Békéd akkor teljes, amikor Istentől függ, mert még a káosz közepette is békességét adja neked.

Íme, Jézus szavai ma számodra: „Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: Nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Lásd János 14,27)

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!