Miért, Uram, miért?

Üdvözöllek Testvérem,

Egy ideje felmérést ajánlottam az Egy Csoda Minden Nap olvasóinak azt illetően, miként élik meg az olyan helyzeteket, amikor nem következik be az, amit pedig annyira vágytak, vagy egy fontos tervük meghiúsul. A válaszok és a témakörök különbözőek, de a közös pont az, hogy a legtöbben valamilyen úton-módon megélik a csalódást. Sokan nem értik, miért „enged meg Isten” ilyen vagy olyan helyzetet. Ezért ezen a héten Pál apostol nyomdokába szeretnélek elvinni, hogy megnézzük, milyen választ ad a Szentírás a csalódottságra.

Pál sok rendkívüli dolgot vitt végbe Istenért. Az Istenbe vetett hit, az engedelmesség és a bizalom ösvényét járta. Pedig ő is megtapasztalta a csalódást… Isten megengedte, hogy tüskét hordozzon testében, s ez nagy gyötrelmet jelentett számára. (Lásd 2 Korinthus 12,7-10)

Jogos feltenni a kérdést: „Miért, Uram, miért?” És amikor nem kapunk választ erre a kérdésre, meg nem értés és csalódottság lehet a velejárója. A Szentírás a következő megoldást adja, s ma ebből merítünk:

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Lásd Ésaiás 55,8-9)

Gondolatai nem a mieink… Isten nem úgy gondolkodik, mint mi, tehát nem úgy cselekszik, mint mi cselekednénk. Ha Isten olyan módon jár el, amit nem értesz meg…

• Elkerülhetetlen-e hát a csalódás?
• Arra ítél-e, hogy csalódottan élj?

És ha a megoldás részben abban rejlik, hogy egész egyszerűen elfogadjuk a csalódást, s azt mondjuk magunknak, hogy Isten jobban tudja nálunk, s mindig mindent javunkra fordít…?

Könnyű mondani, de sokkal kevésbé könnyű azt megélni. Hiszem azonban, hogy Krisztusban élni nem jelenti azt, hogy a csalódottság rabjai maradjunk. Letehetjük azt Mesterünk kezei közé, hogy minden helyzetben derűsek legyünk.

Még ha tehát nem is történik minden úgy, ahogy én azt tervbe vettem, megtehetem attól még, hogy…

• Isten felé fordulok,
• befogadom békéjét,
• megköszönöm neki mindazt, amim van,
• derűsen folytatom utam.

Arra hívlak, imádkozz velem, hogy Isten kezébe helyezzük le ezt a hetet, ahol a csalódottságról lesz szó.

„Uram, hálásan fordulok ma feléd. Köszönöm azt, amit már megtettél életemben, s azt, amit az elkövetkező napokban tenni készülsz. Hadd legyen szívem kész arra, hogy befogadjam e héten tanácsaid és tanításod. Jézus nevében. Ámen.”

Testvérem, Te egy csoda vagy! Köszönöm, hogy vagy!